Mundérmutyi Bővebben a mai Magyar Hírlapban

Álláspont
Jó ég, elszálltak az évek, vajon hogy hívták Czinege Lajos farkaskutyáját? És volt-e valami rangja az ebnek? Mert ha volt, akkor a gondozására kirendelt őrmesternek minden reggel jelentkeznie kellett a kutyánál. A híres Czinege-villában. Hogy miből épült a fényűző palota? Talán belekerült néhány gerenda meg miegyéb, amit eredetileg a dekkungokhoz vásárolt a néphadsereg, de ez ma már sovány sztori. Abból is csak egy kedves anekdota maradt napjainkra, amikor Czinege elvtárs állítólag savanyúnak találta a cseh sört valamilyen prágai VSZ-egyeztetésen. Nyomban vissza is küldött egy helikoptert Budapestre egy láda Kőbányaiért.

Messze jártunk már akkor 1848-49 nagy csatáitól, de az Isonzó völgyében vívott harcainktól és a Tatár-hágó fegyverropogásától is. Czinege Lajos serege már nem az a honvédség volt, amely Vácnál vagy Isaszegnél vitézkedett. És mégis, éppen azért lobbiztak a rendszerváltásba belebonyolódó szomszédaink Washingtonban, hogy le kellene szerelni a magyar hadsereget, nehogy revánsot vegyen Trianonért.

Az eredmény ismert. Lehet vagy négyezer hadra fogható lövésze a honvédségnek. Mintha Lindner Béla álma valósult volna meg, aki azt mondta 1918 őszén, hogy nem akar többé katonát látni. Aztán látott. Igaz, román uniformist viseltek… Bűnös és végzetes játszadozás ez az erővel, a biztonsághoz, függetlenséghez szükséges erővel. Márpedig ezen az úton járt Magyar Bálint is, amikor a katonáskodást egy letűnt kor, történetesen a 19. század életeszményének nevezte. Nekünk. De nem másoknak, például az Egyesült Államoknak vagy Izraelnek!

Arról, hogy egyáltalán vannak még katonáink, a Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetemen és a HM-beszerzések körül kirobbant botrányok kapcsán értesültünk legutóbb. Több mint mellbevágó az egész. Tisztek, főtisztek letartóztatásban, kapcsolatok illegális fegyverüzletek és a drogszállítások felé, csúszópénzügyletek a beszerzéseknél már-már nagyüzemi formában, de mindenképpen szervezetten, ahogy a jog mondja: bűnszövetségben elkövetve. Ez már rég nem a kutya, a villa, de nem is a vadászházhoz vezető aszfaltút léptéke. Vajon mekkora összegekben mehetett ez a játék, és miféle vágyakat, ábrándokat elégíthetett ki a temérdek feketepénz, amikor ma körülbelül egymillió forint egy magyar tábornok fizetése. Márpedig abból is elég szépen el lehet lenni.

És semminek sincs vége. Már-már követni is nehéz, miként kerülnek újabb és újabb katonák a nyomozás keresőfényébe, itt-ott, az ügyek felfeslő szélén már sejteni lehet a politika fonalszálait is. Sőt! Már a kampány napjait éli az ország, csodálkozhatunk-e tehát azon, hogy a Heti Világgazdaság című lap például erőnek erejével is a Fidesz felé igyekszik terelni a Zrínyi egyetem ügyét. Szekeres Imréről, az MSZP honvédelmi miniszteréről nincs szó. Ugyancsak szocialista elődjéről, Juhász Ferencről pedig még annyi sem. Magától értetődő lenne Szekeres Imre lemondása, hiszen látható, hogy annak a liliputi operetthadseregnek is megroppant a gerince, amely már tényleg csak néhány tyúktolvaj elriasztására alkalmas. Erejét, létszámát, no meg fegyverzetét tekintve.

A szocialista kormányzás nyolc éve alatt szinte teljesen elolvadt a hazai közintézmények, testületek, szervezetek iránti bizalom. MÁV, honvédség, rendőrség, bíróság, kormányzati hivatalok, minisztériumok… No, talán az ÁSZ és a tűzoltóság tartja még magát. Egy mindennek és mindenkinek kiszolgáltatott társadalom kapkodja a fejét ide-oda, hogy mire is mennek az ő adóforintjai, s miféle új, eddig nem tapasztalt értéktelenség és cinizmus, nihilizmus teremtődött itt az elmúlt években.

Mélypont?

Van lejjebb is. Csak nézőpont kérdése.

Hiszen amíg zajlott a tiszti, főtiszti mutyi, elesett néhány magyar katona különféle missziós küldetésekben. Ők komolyan vették azt, amit csináltak, és már sohasem tudják meg, hogy milyen gyalázatos módon árulták el őket.

Ahogy mindannyiunkat.
Sinkovics Ferenc