Témaindító:
Behívták Demszky Gábort a tévébe, megkérdezni tőle, vajon ki a felelős a BKV helyzetéért.
Demszky Gábor bement a tévébe, és elmondta, hogy az égvilágon mindenki felelős, rajta kívül.
Nincsen Budapesten semmi sem, amiért Demszky Jólfésült Gábor felelős lenne. Hiszen ő még csak húsz éve áll ennek a szétrothadt, lepusztult, ócska városnak az élén.
Megkérdezték Demszky Gábortól, hogyan legyenek lojálisak a dolgozók a céghez, amikor azt látják, hogy minden napra jut egy letartóztatás.
Azt mondta erre a húsz éve főpolgármester, hogy ő inkább a sztrájkról beszélne.
És mi mindannyian mélyen megértettük, hogy ő inkább a sztrájkról beszélne.
És beszélt. Ezernyi hülyeséget. Összehordott hetet-havat, mellébeszélt, hazudozott. Ócskán, gyáván, sunyin, szarember módjára.
Aztán a riporter visszatért a lojalitás kérdésére, meg arra, hogy hová is lett a pénz, miért került ilyen helyzetbe a BKV. Egészen pontosan ezt kérdezte Süveges Gergő:
„2002-ben nullára konszolidálták a BKV-t, azóta 90 milliárd forint adósság halmozódott fel. Mi ennek az oka?”
Demszky pedig így kezdte a választ:
„Ez többek között a sztrájkfenyegetések következménye…”
Ezen a ponton Süveges Gergőből kibuggyant az őszinte megdöbbenés:
„Na ne vicceljen!” – mondta spontánul a riporter, de a húsz éve polgármester semmi másban, de hazudozásban óriási rutinra tett szert, és szemrebbenés nélkül így folytatta:
„Egészen komolyan mondom…”
Pszichológiai alaptétel, hogy aki „egészen komolyan mondja”, az fixen hazudik. És Demszky egészen komolyan mondta. S mondandójának az volt a veleje, hogy elment a pénz a bérekre.
Tényleg nincs a pofátlanságnak, az aljasságnak határa.
Ott ül a tévében egy ember, aki húsz éve irányítja ezt a szarába szakadt Budapestet. Aki a világ legdrágább metróját építteti, ami soha nem fog elkészülni. Aki alatt kátyúzás címén olyan munkákat számláznak le, amely munkákat soha el nem végeztek, ellenben a város útjai pocsékok és járhatatlanok. Aki alatt szellemváros lett a belváros, a Kossuth Lajos utcán csak a szél fütyül, és hordja a mocskot a bedeszkázott kirakatok előtt. Aki alatt minden pénz eltűnt, és semmi sem lett belőle. Aki alatt a BKV járműparkját nem tudnánk értékesíteni Burkina Fasóban sem. Ott ül a húsz éve polgármester, aki szolgálati autóval jár horvátországi nyaralójába, és a hedonista, magukat gennyesre kereső BKV-s buszvezetőket hibáztatja azért, mert a fővárosának százszázalékos tulajdonában lévő cég hosszú évek óta egy csődtömeg. S azért sem érez semmi felelősséget, hogy nevezett cég az MSZP és az SZDSZ házi pénztáraként funkcionált az utóbbi évek gazembereinek országlása idején. Szavai szerint egymilliárd forintot „fizethettek ki jogtalanul”, ám ez csak csepp a tengerben. Bezzeg azok a szemét sofőrök, csak vitték haza számolatlanul a pulykapénzt…
Hú, a tetves büdös mindenit! Vagy még inkább az úristenedet, te Demszky!
S még folytathatnám – de minek?
Nincs mit folytatni, nincs mit mondani. Ezek tényleg az utolsó órák. Egy mocskos hatalom regnálásának mocskos végórái.
Még bemennek párszor a tévébe hazudozni.
Még egy ideig megpróbálják egymásnak ugrasztani a kiszipolyozott munkavállalókat.
Még elmennek Zanzibárba párszor, mint az igazi seggfej maffiózók, aztán hazavitetik magukat a szolgálati autóval – de aztán vége lesz.
És amikor vége lesz, akkor kezdődik csak igazán. Akkor kell szigorú rovancsot csinálni, és nem engedni, hogy megússzák. Mert ha ezt mind meg lehet úszni, akkor végképp nem lesz miről beszélni.
Akkor az új hatalom is csak szem lesz a láncban.
De azt nem teheti meg. Már csak önérdekből sem.
Lám, mi lett a "nagy rendszerváltó
géniuszokból"?
Egy hiteltelen homoszexuális ország- és hazaáruló utolsó nyögései ezek.
Ha valaki nem ismerné a Gabi& Gabi esetét, keressen rá a google-ban.
Kuncze Gabi és Demszky Gabi huncut esete a fiatal fiúcskákkal ( s persze egymással).