Beteg a Kalocsai Kórház?

2009.10.20. 05:14:00

A tünetek már nem most jelentkeztek. Először átmeneti finanszírozás megelőlegezéséhez 80 millió Ft-ot biztosított az önkormányzat, majd a kritikus mértékű 150 milliós tartozás miatt januárban önkormányzati biztost neveztek ki. A beteg a kezelések ellenére sem javult így, életmentő műtét keretében felfüggesztették a kórház gyermekosztályának működését. A kór azóta is terjed tovább.

h i r d e t é s

A titkok általában a legrosszabb sejtéseinket váltják valóra. Ennek ellenére, remélem, nem akkora a baj a Kalocsai Kórházban, mint amekkora titoktartás övezi annak működését. Már ez év január 22-én sejthettük, hogy valami nem stimmel kórház ügyben, hiszen zárt képviselőtestületi-ülésen úgy határoztak városunk elöljárói, hogy
„Átmeneti finanszírozás megelőlegezéséhez 80 millió Ft-ot biztosít az önkormányzat a kórháznak.”

Pedig néhány esztendővel ezelőtt arról zengedeztek a helyi királyi médiumok, hogy milyen pompás dolog, hogy Kalocsának nem kellett lemondania egyetlen kórházi ágyról sem, azért, mert nekünk ilyen tökös polgármesterünk van és ő a kapcsolatai révén elintézte ezt nekünk. Sőt! Majdnem 4 milliárd forintos kórházi felújításra is sor került, ami természetesen, szintén polgármesterünk szuper politikai kapcsolatainak eredménye.

Mostanra azonban kiderült, hogy az anyagi problémák ettől az időponttól datálhatók, ugyanis a beruházás ideje alatt a kórház nem tudta teljesíteni az elvárt pontszámokat, és a polgármester úr felső politikai kapcsolatai, bizony annyit értek, mint döglött lovon a patkó.

Lényeg a lényeg! Mivel a Kalocsai Kórház adóssága kritikus méreteket öltött (150 millió 30 napon túli tartozás), januárban önkormányzati biztost kellett kinevezni a problémák kezelésére.
Törvény szerint létrehoztak egy bizottságot is, mely arra lett volna hivatott, hogy az önkormányzati biztosnak az intézkedési tervét elfogadja, illetve véleményezze. Nos! Hogy azóta mi történt kórház ügyben, sejteni sem lehet. Minden a legnagyobb titokban történt, mint a szocializmusnak nevezett pártállami érában.

A következő petárda ebben az ügyben a kórház gyermekosztályának felfüggesztése volt. Ezt azért tette meg az ÁNTSZ, mert a hatóság megítélése szerint az intézményben nem volt főállású gyermekorvos. Ez azt jelentette, hogy a kalocsai kórház csecsemő- és gyermekosztálya ellátási területén található településekről a kijelölt kórház eléréséhez 50-90 kilométert kell megtenniük a szülőknek, hogy gyermekük kórházi ellátásban részesüljön.

Hogy történt-e valamilyen intézkedés az önkormányzat részéről azóta, sajnos ma sem tudjuk. Felelős azonban, természetesen(?) a mai napig sincs. Az Országgyűlés elé is került a gyermekosztály bezárásának az ügye. Semjén Zsolt országgyűlési képviselőnk tett fel kérést az egészségügyi miniszter úrnak. Dr. Székely Tamás miniszter a következőképpen válaszolt:
„… Úgy gondolom, hogy a felvetett probléma alapvetően az intézményt fenntartó önkormányzatra tartozik. Miután Kalocsa –emlékképeim szerint- nem megyei jogú város és nem megyei önkormányzat, ezért az intézményfenntartó önkormányzatnak kellene a tárgyi és személyi feltételeket biztosítani… Azzal kapcsolatban, hogy ebben a kórházban milyen munka folyik, vagy milyen munka nem folyik, szeretném elmondani: volt egy darab főállású orvos, egy darab részállású orvos, egyébként pedig a kalocsai gyermek-háziorvosok látták el a kórházban a gyerekeket. Az ellátott eseteknek körülbelül 40 %-a sine morbo, azaz betegség nélküli diagnózissal kerül kiírásra. Úgy gondolom, ez is egy adalék arra, hogy milyen jellegű szakmai munka folyt az osztályon. Az osztály betegforgalmára jellemző, hogy az első negyedévben a 15 ágyon összesen 137 beteget láttak el, körülbelül feleannyit, mint az országos átlag, és valamivel kevesebbet, mint a megyei átlag. Úgy gondolom, hogy azok a gyermekek, akik ilyen körülmények helyett részben a kecskeméti, részben a bajai kórházba kerültek, jobban jártak, másfelől pedig az ÁNTSZ-t utasítottam arra, hogy a közelebb lévő szekszárdi, illetve kiskunhalasi kórház területi ellátási kötelezettségét vizsgálják felül.

Ezt mondta a miniszter, aki bizonyára sokkal több adat birtokában van, mint a hétköznapi kalocsai ember. Valami igazsága azonban mégiscsak lehet a miniszternek, mert nem tudunk olyan perről, amit önkormányzatunk folytat ellene helyreigazítás miatt.

Októberben a képviselőtestületi-ülésen, ismét titkosan, zárt ajtók mögött hallgatták meg a megbízott önkormányzati biztost – Hinkel Jánost - a kórház gazdasági helyzetének alakulásáról. Hiába volt a képviselői javaslat (Szakál Tibor ÖKE) a titok feloldására, polgármesterünk javaslatára a „függetlenek” ismét elfelejtették, hogy a kórház gazdasági gondjainak megoldása közügy, mintegy 80-90 ezer ember egészségügyi ellátásáról szól a történet. Az OEP-hez átutalt lakossági befizetések közpénzek, és az ezzel való gazdálkodás jellege, módja és tisztasága, igazságossága, és ez alapján a befizetők felé való megfelelő betegellátás viszonzása a legmagasabb szintű „jogszabály”.

A kórház gazdálkodási problémája fontos figyelmeztetés a képviselőtestület számára, mert mint az intézmény fenntartói, felelősséggel tartoznak a gazdálkodásáért.
Vajon milyen titkok lengik körül a Kalocsai Kórház gazdálkodását, ami nem tartozik az adófizető választópolgárra? Fel tudják-e fogni, hogy a kórházak számára most készülő minimum rendelet még szigorúbbá válik? A műszerezettség mellett személyi feltételekhez is kötik a működtetésüket. Három kategóriába sorolják majd az osztályokat, és a legalsó kategóriában is tíz ágyanként, minimum 0,6 orvosra és 0,8 ápolóra lesz szükség. El kellene kezdeni a számolást még ma. Intézkedési tervet kellene kidolgozni, hogy fiatal orvosokkal tudják feltölteni az orvosi keretlétszámot.
„Csak azok az osztályok szűnnek majd meg, amelyek a legalacsonyabb szintet sem képesek felmutatni, mint most Kalocsán.” - mondta a gyerekosztály bezárása kapcsán Székely Tamás egészségügyi miniszter. Lehet persze szidni és hibáztatni az országos egészségügyi vezetést a kalocsai problémákért, lehet egy ideig titkolózni is, ám azt ne felejtsék: a titkok mindig kiderülnek!
Bár a tisztességes megoldás az lenne, ha kiállnának a nyilvánosság elé és kijelentenék, mint egyik volt miniszterelnökünk: „Elk…tuk nem kicsit, nagyon!”

crabby

kalohirek.hu

h i r d e t é s